A beálló csapágyegység esetében két alkatrész összekötésére szolgáló csavarról van szó, az egység lehetővé teszi az alkatrészek elmozdulását a kívánt helyzetbe (beálló csapágy).

A beálló csapágyegységeket főleg olyan esetekben használják, ha:

- hőmérsékletváltozás megváltoztatja az alkatrész méreteit,
- szerelési pontatlanságok lépnek fel,
- gyártási tűrések kiegyenlítésére van szükség,
- az alkatrészek helyzete dinamikus terhelések hatására megváltozik.

Csap, acél.
Siklócsapágy, nagy teherbírású siklócsapágy polimer.
O-gyűrű, NBR.

Csap, galvanikusan horganyzott

A beálló csapágyegység három alkatrészből áll. Csap, siklócsapágy és O-gyűrű.

Amikor a csapot becsavarozzák a furatba, akkor a siklócsapágy összenyomja az O-gyűrűt. Ez maximum X méretig történik. Ezután a siklócsapágy a csapon ül. A löket a H +0,2 beépítési magasságnak megfelelően korlátozott. Így mindig biztosított az úszó csapágyazás.

-20 °C és +80 °C között.

Megjegyzés az adott forgatónyomatékhoz:
A nyomatékok az acélalkatrészek becsavarozására vonatkoznak. Puhább anyagok szerelésekor a D2 szárátmérő benyomását (behelyezését) kell figyelembe venni. Ebben az esetben kisebb nyomatékot kell alkalmazni. A kisebb nyomatékok esetében a csavar kioldódását beragasztással kell megakadályozni.